Egy kivételes pedagógus emlékére
avagy 50 év a jövő szolgálatában 
Nagy veszteség érte a Brassó Utcai Általános Iskolát. Egy kivételes pedagógustól búcsúzunk.
Suhajda Oszkárnéra, vagy ahogy tanítványai ismerték, Marika nénire emlékezünk.
Marika a Vas megyei Bükön született - négygyermekes mélyen vallásos parasztcsaládba -1935. március 23-án. Édesapja Bíró Flórián, édesanyja Csupor Ilona voltak.
„Szüleim mindig is fontosnak tartották egyházi intézményben való taníttatásomat, mert így akartak felvértezni egy életre, testi, lelki tartással” – így mondta egy vele készített interjúban. Marika egész életében megtartotta a gyermekkorában szerzett becsület, tisztesség, vallásos elkötelezettség értékrendjét. Nagy nevektől tanulhatott: bérmálója Apor Vilmos, vértanúhalált halt magyar püspök volt.
Elemi, polgári és általános iskoláit Bükön, Sopronban és Csepregen végezte, majd Budapesten előbb a Röck Szilárd utcai később a Vendel utcai Tanítóképzőbe járt, itt is szerzett érettségi bizonyítványt 1953-ban. A Budapesten töltött évek alatt (1949-53) lelkes tagja volt a Magyarok Nagyasszonya Kórusnak, ahol Túry Lajos és Werner Alajos, a híres zenepedagógus és zeneszerző (!) is tanította. Itt köteleződött el a zene szeretete mellett egy életre.
Gyakorlói éveit Kóspallagon töltötte. Ezután visszajött Budapestre, egy évet óvónőként dolgozott, majd 1955-ben tanítói állást kapott a XX. kerületben. 1960-64 között a Szegedi Tanárképző Főiskolán ének-magyar szakos tanári végzettséget szerzett. 1958-tól 1964-ig a XVIII. kerületi Állami Lakótelep általános iskolájában tanított. 1964 szeptemberében
a Brassó Utcai Általános Iskolába került, mint magyar-ének szakos pedagógus. Napközisként és iskolaotthonos nevelőként is dolgozott. 1985-92 között igazgatóhelyettesi megbízást kapott. Mi, fiatalabb kollégái ebben a „szerepében” ismertük meg őt. Szerethető volt az egész személyisége. Humánumot, támogatást sugárzó magatartásával segítette fiatalabb kollégáit a hétköznapi feladatokban. Törékeny alkata mellett teherbírását, soha ki nem fogyó ötleteit, kreatív feladatmegoldásait csodáltuk legjobban.
Pedagógusi munkáját a versenyeredmények: versmondóversenyek, szépkiejtési versenyek, helyesíróversenyek dobogós helyezései dicsérték.
Tanítványai lelkével is törődött; tengernyi feladata közben mindig akadt ideje, hogy „csipet csapatai” vitás ügyeit rendezze vagy könnyeiket felszárítsa.
1992-es nyugdíjazása után sem tudott megválni iskolánktól: 2008-ig óraadó magyartanárként tevékenykedett.
Kivételes pedagógia munkáját 1985-ben Szocialista Kultúráért Emlékéremmel, 1991-ben pedig Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel ismerték el. 2012-ben megkapta a XVIII. kerületi „Művelődésért Díjat”.
Következzen egy idézet a Brassó Utcai Általános Iskola fennállásának 50 éves évfordulójára készült emlékkönyvben megjelent írásából:
„Én hűséges voltam az iskolához, s az iskola is hűséges volt hozzám. …. az első naptól kezdve úgy éreztem, hogy hazajöttem. Azaz nem hazajöttem… itthon vagyok, mert valamennyi kolléga barátsággal, szeretettel fogadott.”
S ez a barátság, szeretet meg is maradt irányában, mert Marikát nem lehetett nem szeretni!
„A gyerekek? Nehéz lenne megszámolni, hányat tanítottam, hiszen a 40 év alatt generációs váltások sora történt. Lassan már az unokák is idejárnak. Ha új osztályba kerülök, mindig megkérdezem: kinek az édesapja, édesanyja járt ide? Nagy öröm tölt el, ha régi tanítványaim gyerekeit taníthatom …. Sok nagyszerű, elismert embert neveltünk ebben az iskolában: tudósok, művészek, orvosok, jogászok kerültek ki a kezünk közül…Büszke vagyok, büszkék vagyunk rájuk!”
Marika!
Köszönjük, hogy a kollégánk voltál!
Köszönjük, hogy mentorunk is lettél!
Köszönet, hogy példát adtál emberségből, tanításból, vezetésből!
Isten vezessen tovább utadon!
a Brassó Utcai Általános Iskola munkatársainak nevében:
Rozsnyai-Szabó Zsuzsanna
____________
